Az 1920-as évek körül alakult ki, mikor az utazó cirkuszok show táncosai a cirkuszi sátor tartórúdját használták az előadásaikhoz.
A rúdtáncban kétféle rudat különböztetünk meg: a hagyományos rudat és a forgó rudat. Mindkét esetben a rúd általában üreges fémből vagy sárgarézből van és padlótól plafonig ér. A forgó rúd csupán annyiban különbözik a hagyományos rúdtól, hogy nem stabil, hanem forog. Ennek a célja, hogy a rúdtáncos gyorsabban tudjon pörögni, ami egyrészt igen látványos, másrészt azonban meg is nehezít néhány gyakorlatot.
Ehez a sporthoz sok erő kell, melyet rengeteg gyakorlással tudunk megszerezni. Napjainkban már elég elterjedt ez a féle sport melyet ritkán de még férfiak is űzik.
Világszerte számtalan amatőr és profi bajnokságot rendeznek a műfajban. Mindegyik szigorúan tiltja a meztelenséget, sőt, a versenyzőt ki is zárják a versenyből, ha bizonyos testrészei – akár véletlenül is – kilátszódnak. A versenyek a hangsúlyt a rúdtánc atletikus és művészi mivoltára helyezik.
A versenyzőket a következők szerint pontozzák: technika, kivitelezés, átkötés, eredetiség, rugalmasság és stílus. Ugyanúgy mint a műkorcsolyában a rúdtánc bajnokságon is vannak kötelező elemek, amiket a versenyzőknek be kell mutatniuk és szabadon választható gyakorlat, ahol az indulók szabadon engedhetik fantáziájukat és akár saját maguk által kifejlesztett, új elemeket is előadhatnak. A versenyeken azért van szükség arra, hogy kevés ruhadarabot viseljenek (sort vagy bugyi és top), mert kezeiken kívül más testrészeikkel tartják magukat a rúdon, mint pl. térdhajlat, hónalj, comb, vagy akár has.
